Rostás Anita – lélekoldó írása a terápiáról:

 

A megszaporodott terápiás vagy segítő módszerek és gyógyító franchise technikák világában szerintem érdemes hangosan feltenni a kérdést: Mit is szeretnék tulajdonképpen? Mit várok el magamtól? Mit várok el a felkeresett segítőtől? Ezzel az írással kicsit úgy érzem, hogy a lehetetlenre vállalkozom, mégis megkísérlem bemutatni a változást egy bizonyos folyamaton keresztül. Hogy a változás ne csak illúzió legyen…

 

A kezdetek

Várom, hogy valaki megszereljen, megvarázsoljon, csodát tegyen, megmondja, megmentsen vagy esetleg csak megérintsen, figyeljen rám, megértsen?

Elméletben már többször átléptem a komfort zónám határait, de a gyakorlatban még mindig ítélkezem és védekezem.

Lehetőségek tárháza vár rám bárhova lépek, bárhova nézek, bármire kattintok. Instant megoldásokkal találkozom ezer bekövetett oldalon keresztül; kisfilmek, napi bölcsességek, jóslatok, asztrológiai elemzések formájában töltekezek. Igazolásokat, megerősítéseket keresek és találok a belső folyamataimra, élettörténéseimre. A motivációs filmeket, cikkeket, tanfolyamokat, hirdetéseket – érdeklődésemnek megfelelő témákban – szó szerint hányják elém a remekül kidolgozott algoritmusok.

 

Ha ez nem elég….

A spirituális, egész-ség tudatos, önfejlesztésben járatos, holisztikus szemléletű szerzők számos minőségi írással ajándékozták meg világunkat, melyeken keresztül már mélyebb összefüggésekre láthatok rá saját működésemmel kapcsolatban és nyitottságom függvényében válogathatok kedvemre. Inspirálódhatok különböző nagyfilmeken keresztül, és ha egy kis boldogságot hirdető, esetleg meditatív vagy pszichedelikus zenére vágyom, ott a jól ismert csatorna.

A netről megrendelem a különleges összetevőket tartalmazó, legújabb technológiai eljárással készült szert és vadászom a wellness hétvégére a kuponokat, mert már rám fér egy kis pihenés, kényeztetés. És várom, hogy csengessen a futár és alig várom, hogy eljöjjön a töltődés napja, mikor már meg azt várom, hogy végre otthon legyek, haza érkezhessek …

 

Ha már mozdulok is….

Tengernyi program, önfejlesztő kör, család- vagy rendszerállítás, dráma csoport, inspirációs, motivációs, művészetterápiás tanfolyam szolgálja fejlődésemet, segíti a mindennapi frusztrációm vagy a mélyebb traumáim felszínre kerülését, oldását.

Ráébredek és elfogadom (lassan, hullámokban érkezik a megértés), hogy a traumáimnak köze van a megrekedésemhez, a sikertelenségemhez valamely életterületemen, az elégedetlenséghez, a szorongáshoz, a magányhoz, az egészségi állapotomhoz. Már látom halványan körülöttem a világot, tisztább szemmel tekintek szét, kicsit úgy érzem magam mint egy gyerek. Szinte újra tanulok élni. Ez megint egy lökés. A hullámok szépen terelnek önmagam felé. Már nem mondom álmosollyal az arcomon, bizonygatva fűnek-fának, hogy tök jól vagyok. Egyre kevesebbet ítélkezem, egyre elfogadóbb vagyok, érzem, hogy puhulok. Most már magammal akarok lenni, nem másokkal. Nem várok enyhülést baráttól, márkás kávégéptől, szerelemtől, egy nagyobb háztól, új ruhától – már nem kint keresem, inkább bent kutatom. Ekkor jön a következő lépés…

„Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát. Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele.” (Hamvas Béla)

 

Mit csinál az az ember, aki terápiába megy?

Miről is beszélünk? Mit jelent ez? Mivel jár?

A terápia szó görög eredetében gondozást, ápolást, kezelést, szolgálatot jelent – szanszkrit gyökere szerint pedig tartást, támogatást, kíséretet.

Érdemes tisztázni először magammal, hogy miért keresem fel a terapeutát. Segíthet, ha hangolódom az első beszélgetésre, felkészülök, akár írhatok is néhány kérdést azzal kapcsolatban, ami nyomaszt. A terápiás munka során mindkét fél elköteleződik egy adott témában és / vagy egy adott időtávra, ülésszámra. A terapeuta nem csinál mást, csak kíséri a klienst és hagyja, hogy az maga határozza meg a fejlődés (ergo gyógyulás) tempóját, dallamát. Szükséges természetesen bizonyos kérdésekkel, technikával megvilágítani helyzeteket, összefüggéseket, de mindezt megengedőn, hogy a kliens felismerhesse saját működésének motívumait, kialakulhasson, majd megjelenjen a felelősségvállalás, a megbocsátás és a hála. A kliens annyira nyílik meg, amennyire ott és akkor képes, amit megenged pillanatnyi állapota. Minden kliens különböző adottságokkal érkezik, ezért nehéz megjósolni, mennyi ideig tart egy terápiás folyamat. Lehet ez néhány hónap, de akár évek is. Egy bizonyos idő elteltével azonban eredményt remél mindkét fél.

 

Milyen jelei vannak a haladásnak? Honnan tudom, hogy működik a terápia?

Összegyűjtöttem néhány – megítélésem szerint – fontos szempontot, ismérvet, amik segíthetnek a döntésben, ha bizonytalan vagy:

A terapeuta személye hiteles a számomra, emberi működése bizalmat kelt, egyenrangú kapcsolatra törekszik és érezhetően szereti, tiszteli önmagát. 

Tudom, hogy min dolgozunk a terápia során, egyértelmű és tiszta válaszokat kapok a folyamat alatt.
A terápia során úgy érzem magam, hogy kreatív, belső fejlődésre alkalmas, konstruktív személy vagyok.
Megnövekedett a képességem arra, hogy megmutassam saját magam. Könnyebben kommunikálok a világgal a belső folyamataimról, önkifejezőbbé válok.
Könnyebben megértem és elfogadom mások reakcióit.
Biztonságossá vált megélnem a saját érzelmeimet.
Megnövekedett a képességem arra, hogy megnyugtassam saját magam.
Jobban értem és felismerem azokat a helyzeteket, melyekben korábban “traumatikus” válaszokat adtam.
Jobban figyelek saját magamra, a “belső hangomra”, az intuíciómra, a megérzéseimre, a testemre.
Sikerül kialakítanom olyan kapcsolatot a világgal, a hozzátartozóimmal, önmagammal, amiben magabiztosabbá válok.
Sikerül olyan kapcsolódási távolságot kialakítanom a körülöttem lévőkkel, mely biztonságos, szeretetteli, elfogadó.
Nem utolsó sorban: megállapítom, hogy már nem fáj, elmúlt, eltűnt, megmozdult, megfogant, elköltözött….

 

Ami még nagyon fontos….

Elképzelhető olyan helyzet, hogy nem passzol össze két ember (a terapeuta és a kliens) és emiatt nem működik a terápia. Ennek felismerése közös felelősség. Nem kell szégyellnie magát emiatt senkinek. Tiszta ügy, ha az egyik fél egy bizonyos idő után közli, hogy valamilyen diszharmóniát észlel, tapasztal. Ha nem sikerül tisztázni a feszültség okát, érdemes másik szakembert keresni vagy elengedni a klienst.

 

Amiért ez nagyon fontos….

A terapeuta nélkülözhetetlen munkaeszköze – a személyisége. Önismerete, élményanyaga, megdolgozottsága nagy mértékben elősegíti a hatékony terápiás munkát. Személyes tapasztalatom, hogy nem a módszer tanít vagy segít, hanem maga a kapcsolat, mely megszületik a terapeuta és kliens között, – amiben kinyílik, megmutatkozik a kliens és szabaddá, cselekvővé formálódik önmaga által.

Szeretettel,

Anita

 

Rostás Anita további írásai: https://lelekoldo.hu/blog/