Gyászfeldolgozás

gyász 3

GYÁSZFELDOLGOZÓ MÓDSZER 8-hetes csoportos támogató program

„…mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt…”

(John W. James, Russel Friedman)

 

A csoportot vezeti: Udvarhelyi Boglárka – tanácsadó szakpszichológus, Gyászfeldolgozó Módszer specialista

A csoport az első két alkalommal nyitott, utána zárttá válik.

Részvételi díj: 50.000 Ft/fő/8 alkalom

Kapcsolat: 70/312-11-78, udvbog@gmail.com

A következő csoport indulásának időpontja itt.

 

A módszerről bővebben:

Gyász- és veszteség-feldolgozás

Haláleset, válás, és akármilyen más kapcsolat megszűnése mindig magába foglalja a jövőre vonatkozó reményeink, terveink és álmaink egy részének halálát is. Ilyenkor természetes, hogy automatikusan végiggondoljuk a múltat, mindazt ami megtörtént, vagy nem történt meg. Amit kimondtunk és nem mondtunk ki. Felfedezünk rengeteg dolgot, amit szeretnénk, ha másként történt volna. Amiket szeretnénk, ha a másik mondott vagy tett volna, esetleg mi magunk mondtunk vagy tettünk volna.

A feldolgozatlan gyász oka nagy részben a befejezetlen, és immár lehetetlen érzelmi kommunikáció. Mindaz amit a halál vagy válás véglegessé tett, és már nincs módunk, lehetőségünk megváltoztatni vagy legalább kimondani.

A gyászfeldolgozáshoz szükséges, hogy végignézzük az elmúlt kapcsolatot, megkeressük és meglássuk a be nem teljesedett érzelmi mondanivalókat, és az immár be nem teljesülő reményeket, álmokat, az összes fájdalmunkat és örömünket, és beteljesítsük az ezekhez kapcsolódó érzelmeinket. ” Engedd el és élj”, egy általános tanács nagy érzelmi veszteségek idején. De hát nem ezt tennénk, ha csak tudnánk, hogy hogyan?

Egy hozzátartozó vagy barát halála, válások, konfliktusos közeli kapcsolatok, gazdasági helyzetünk megváltozása, betegség (saját vagy másé), költözés vagy akár háziállat halála, mind mind példák az érzelmi veszteségekre, amik életünk során érnek bennünket. És bár előbb vagy utóbb mindannyiunkat érnek veszteségek, nagyon kevés helyes információnk van arról, hogyan tudjuk feldolgozni ezeket a fájdalmas tapasztalatokat. Nevelkedésünk során talán megtanuljuk, hogy hogyan ápoljuk amink van, de azt nem, hogy mit tehetünk amikor elveszítünk valami számunkra fontosat.

Az érzelmi veszteségek, a gyász természetes lefolyása és egészséges feldolgozása helyett gyakran a köztudatban forgó mítoszokat felhasználva próbáljuk érzelmeinket kezelni. „Erősek vagyunk”, „elfoglaljuk magunkat”, hiszen ha vigasztalódásért fordulunk a környezetünkhöz, általában szembesülünk azzal, hogy a környezetünk azt szeretné, ha minél hamarabb úgy viselkednénk, mintha már nem sajogna összetört szívünk. Hát „ügyesen túltesszük magunkat” a történteken, hiszen az „idő mindent megold”, de a feldolgozatlan gyász ott feszül vékonyka önuralmunk alatt, mint a kitisztítatlan seb új hámja alatt a gyulladás. És amikor újabb érzelmi veszteség ér, rögtön felszakad ez a sérülékeny hám és a fájdalom sokszoros erővel borít el bennünket újra.

A Gyászfeldolgozás Módszere® egy jól bevált cselekvésprogram azok számára, akik szeretnének új információval megközelítve érzelmi veszteségeiket, megtanulni egy új módszert a veszteségek feldolgozására és valóban kigyógyulni a gyászból. Mi úgy gondoljuk, hogy minden veszteség egyéni, minden gyász egyedi, mert minden ember más és minden emberi kapcsolat egyedi. A gyász lehet egy olyan érzés, amikor „Nyújtanád a kezed valaki felé, aki mindig ott volt, amikor szükséged volt rá, csakhogy rádöbbenj, hogy most már nincs ott többé.” De az az érzés is lehet, amikor „Nyújtanád a kezed valaki felé, akit soha nem értél el igazán, csakhogy rádöbbenj, hogy többé már soha nem is fogod.” A gyász az az érzés is lehet, amikor „Teljes szívünkből vártunk valakit, akit soha nem tarthatunk karjainkban, és soha nem fogunk megismerni.” Ahány gyászoló, annyiféleképpen lehetne leírni, milyen érzés is a gyász.

A Gyászfeldolgozás Módszere® az USA-ban született a hetvenes évek közepén, de azóta világszerte elterjedt, és most Magyarországon is elérhető. John W. James és Russell Friedman az amerikai Grief Recovery Institute alapítói és a Grief Recovery Handbook c. bestseller szerzői. A könyvet magyar nyelven Gyógyulás a Gyászból címmel jelentettük meg 2011 nyarán és a Gyógyulás a Gyászból Magyar Központ az eredeti intézet példáján és azzal szorosan együttműködve munkálkodik a gyászolók segítésén, és a módszer terjesztésén.

A Gyászfeldolgozás Módszere® sok ezer gyászoló közös tapasztalataiból szövődött egy olyan egyszerű és használható cselekvésprogrammá, aminek elvégzése mindenki számára meghozza a várva várt valódi enyhülést, és az életbe való visszatérést, akármilyen tragédia törte is össze gyászoló szívét.

A 8 és 12 hetes csoportos és 7 hetes egyéni foglalkozások során érzelmileg biztonságos és szeretetteljes környezetben felderítjük azokat a veszteségeket, amelyek negatívan befolyásolják mai életünket, majd elvégezzük azokat a gyakorlatokat, amelyek sok százezer gyászoló tapasztalatai alapján lehetővé teszik veszteségeink körüli érzelmeink feldolgozását. A Program célja, hogy az érzelmi beteljesülés elérésével végül megtörténhessen a történtekkel való megbékélés, aminek eredményeként visszakapjuk a boldogabb és teljesebb életre való eredendő képességünket és energiánkat.

Forrás: Gyógyulás a Gyászból Magyar Központ

http://www.gyogyulasagyaszbol.hu

Mi a gyász?

Amikor szomorú és fájdalmas dolgok történnek életünkben, a természetes és normális emberi reakciónk erre, hogy fájdalmat és szomorúságot érzünk. A gyász mindazoknak a gyakran egymással ellentétben álló érzelmeknek az összessége, amiket egy nagy változás, életünk addig megszokott rendjének felborulása okoz.

Egymással ellentétben álló?” Hadd illusztráljuk egy példával: Ha egy szeretett hozzátartozó hosszan tartó, szenvedésekkel teli betegségben elhalálozik, lehet, hogy a veszteség nagy fájdalma mellett egy kis megkönnyebbülést is érzünk, hogy a szeretett személynek nem kell többet szenvednie. Ez pozitív érzés, még akkor is, ha valakinek a halálához kapcsolódik.

Maga a gyász szó szorosan összekapcsolódik tudatunkban a halál fogalmával, de rengeteg más olyan változás is történik életünkben, amiket eredetileg eszünkbe sem jutna összekapcsolni a gyásszal, pedig egyértelműen gyászreakciókat okoznak. Példák azokra a történésekre, amelyek gyászreakciót váltanak ki: Válás, szakítás, romantikus vagy baráti kapcsolat vége, költözés, egészségi állapotunk nagy változása, gazdasági helyzetünk nagy változása (akár pozitív, akár negatív irányban), háziállat halála, bizalomvesztés, munkahely elveszítése/váltása, stb..

A gyásznak nincs meghatározott ideje és meghatározott fázisai, mivel minden ember más, minden kapcsolat más, máshogy gondolkozunk és értékelünk, a számunkra fontos érzelmi veszteségekre is különbözőképpen reagálunk. Ha azt le is szögezhetjük, hogy minden gyász egyedi, vannak általános gyászreakciók, bár nem mindig és mindenkire jellemzőek és nem meghatározott sorrendben jelentkezhetnek:

Csökkent koncentrációs képesség: Az állapot, amikor annyira el vagyunk foglalva a veszteségünk körüli gondolatainkkal, hogy minden másban szétszórtak vagyunk, általános gyászreakciónak nevezhető.

Az elérzéstelenítettség érzése: Ez a reakció általában akkor jelentkezhet, amikor váratlanul ér bennünket nagy megrázkódtatás. Lehet egy fizikai érzet, mintha érzéstelenítőt kaptunk volna, de lehet az is, hogy nem érzünk se szomorúságot se mást. ”Még sírni sem tudtam, csak visszhangoztak a fejemben az orvos szavai”. Különböző személyeknél eltérően hosszú ideig tarthat ez az állapot, általában néhány óra alatt elmúlik.

Érzelmi hullámvasút: A gyászolók elbeszélései szerint érzelmeik percről percre is váltakozhatnak, még pedig nagy erővel. Az erős érzelmi kilengések gyakran fizikai kimerültséghez vezetnek.

Étkezési zavarok: Van, aki elveszíti étvágyát és nem megy le semmi a torkán, mások viszont sokkal többet kezdenek el enni, mint azelőtt. Ugyanaz a személy is különbözőféle képpen reagálhat különböző események után.

Alvászavarok: A gyászolók gyakran vagy nem tudnak aludni, vagy többet alszanak, mint veszteségük előtt. Ez változhat napról napra is.

A gyásszal kapcsolatban nincsenek kőbe vésett tények. Nincs egyetlen gyászreakció sem, ami annyira általános, hogy mindenkire, vagy akár a legtöbbünkre is érvényes lenne. Csak egyetlen megcáfolhatatlan igazság létezik a gyásszal kapcsolatban: Minden gyász egyedi, mert minden ember egyedi, és minden emberi kapcsolat különböző.

Forrás: Gyógyulás a Gyászból Magyar Központ

http://www.gyogyulasagyaszbol.hu/hu/miagyasz_hu.html

 

Tévhitek a gyászról

A gyászolás magában is bonyolult, nehéz és fájdalmas folyamat, további komplikálás nélkül. Mégis rengeteg hiedelem forog a köztudatban, melyek tovább ronthatják a veszteség okozta érzelmi állapotunkat, és akadályozhatják a gyászfolyamat természetes lefolyását.

Általában nem szoktuk megkérdőjelezni a gyásszal kapcsolatos általános hiedelmeinket, pedig a valóságban a legtöbbször egyáltalán nem segítenek, időnként pedig kifejezetten hátráltatnak bennünket.


Ezek az általános hiedelmek gyakran több kárt okoznak a gyászolók számára, mintha nem is lett volna arra vonatkozó információjuk, hogy hogyan próbálják kezelni a veszteség okozta érzelmeiket.


Ezekből a hiedelmekből megemlítünk hatot, amelyek annyira általánosak és világszerte elterjedtek, hogy valamilyen formában szinte mindannyian találkoztunk már velük, hallhattuk, láthattuk esetleg magunk is mondtuk, próbáltuk alkalmazni őket.

Ne légy szomorú!

(Ne szomorkodj; ne lógasd az orrod; ne bánkódj; ne hisztizz; stb.) Gyakorlatilag arra buzdítjuk egymást, hogy NE érezzük, amit érzünk. A leglogikusabb válasz erre a megjegyzésre/vígasztalásra egy kérdés:

Miért ne? Az emberi lét egyik legfontosabb része az érzelmeink átélésének és kifejezésének képessége, de a negatív történésekre adott reakcióink valahol, valamikor, valamiért nem elfogadhatóvá minősültek.

Szomorkodj egyedül!

(Menj a szobádba; ne rontsd el mindenki hangulatát; ha nevetsz az egész világ szeret, ha sírsz egyedül maradsz; stb.) Ha az első tanácsot lehetetlen megfogadnunk és olyankor is szomorúak vagyunk, amikor nem akarunk, akkor legalább egyedül tegyük ezt, hiszen mások számára kényelmetlen, ha kimutatjuk fájdalmunkat.

– Pótold a hiányt!

(veszünk egy másik kiskutyát; rengeteg nő/pasi van a világon; fiatalok vagytok még, lehet másik gyereketek; stb.) Illúzió, hogy egy új kapcsolat helyettesíthet egy régit, hiszen minden kapcsolat egyedi. Ennek ellenére ez a hiedelem már sok-sok problémát és fájdalmat okozott a világtörténelem során. Az állatmenhelyek teli vannak ”vigasztalásul” kapott kisállatokkal, amelyeket az előző társat gyászoló kis gazdik soha nem tudtak megszeretni. Akik elveszítettek egy gyermeket, tudják, hogy hiába van, vagy lehet még akármennyi másik gyermekük, ez a tény nem pótolhatja az elveszített gyermekhez fűződő érzelmeiket, hiszen minden egyes gyermekükkel más és egyedi a kapcsolatuk.

– Az idő mindent megold!

(majd elfelejted; csak egy kis időre van szükséged; stb.) Az a tévhit, hogy az idő mindent megold, valószínűleg a legelterjedtebb hiedelmünk, és több kárt és fájdalmat okozott már az emberiségnek, mint az összes többi együttvéve. Akik tíz, húsz, akár harminc évvel ezelőtti veszteségükre gondolva még fájdalmat éreznek, tudják, hogy az idő nem old meg mindent. Kétségkívül szerepe van az időnek a gyász folyamatában, de nem maga az idő képes változtatni érzelmeinken, hanem az, amit az eltelt idő alatt mi magunk tenni tudunk gyászfeldolgozásunk érdekében. Számtalan gyászoló szíve az évtizedek múlásával is ugyanúgy sajog, mert megfelelő információ hiányában, csak tétlenül várnak, miközben az idő ”gyógyító” erejében bíznak.

– Légy erős!

(a gyerekekért; a családért; mit szólnak a szomszédok; stb.) A” légy erős” kifejezés jól hangzik, de nincs valóságos értéke, hiszen semmit nem mond arról, hogy hogyan kellene erősnek lenni. A ”légy erős másokért” mindig is a tíz legzavarosabb hiedelem listáján volt a The Grief Recovery Institute munkatársainak majd negyven éves, gyászolókkal foglalkozó munkájuk során. Azért nevezzük ezeket zavarosnak, mert a gyakorlatban szinte lehetetlen az alkalmazásuk, és egy csöppet sem segítenek a gyászolónak.

Foglald el magad! (jót tesz, ha mással vagy elfoglalva; ne ülj itt tétlenül; aktivizáld magad; stb.)

Vajon azzal, hogy valami mással foglaljuk el magunkat, fel tudjuk dolgozni fájdalmunkat? A válasz egyértelműen nem. De eltereljük a figyelmünket, és kibírunk még egy napot. Ha elfoglaljuk magunkat, időlegesen el tudjuk temetni fájdalmunkat az aktivitások hegyei alá. De eddig még minden általunk ismert gyászoló ezt mondta: ”Mindegy mennyit dolgozom, vagy mennyire vagyok elfoglalva, amikor vége a napnak, ugyanolyan üresnek érzem a szívem.”

Mivel szinte minden gyászoló ezekkel a nem működő eszközökkel próbál átvergődni a fájdalmas, szomorú érzelmekkel teli állapotán, előbb-utóbb arra a következtetésre jutnak, hogy valami baj van velük. ”Hiszen mindenki ezeket mondja!” ”Mindenki így csinálja!” ”A többieknek biztosan megy, bennem van a hiba.” A legtöbben elszigetelődnek és bezárkóznak, bizalmatlanokká válnak és nem kockáztatják meg még egyszer, hogy elmondják másoknak, hogy nekik nem megy. De a feldolgozatlan gyász ott feszül vékonyka önuralmuk alatt, mint a kitisztítatlan seb új hámja alatt a gyulladás. És amikor újabb érzelmi veszteség éri őket, rögtön felszakad bennük ez a sérülékeny hám, és a fájdalom sokszoros erővel borítja el őket újra.

Forrás: Gyógyulás a Gyászból Magyar Központ

http://www.gyogyulasagyaszbol.hu/hu/tevhitek_hu.html

 

Átmeneti megkönnyebbülések

Legtöbbünket kicsi gyermekkortól a szomorú és negatív érzelmek helytelen kezelésére neveltek. Az elnyomott negatív érzelmek hatással vannak a testünkre, és lassanként mindenféle fizikai problémákat okozhatnak, szerepet játszhatnak bizonyos testi megbetegedések kialakulásában és fennmaradásában. Például a fejfájás, egyes gyomorpanaszok, vagy a magas vérnyomás hátterében gyakran állhat a feldolgozatlan gyász, illetve az elfojtott negatív érzelmek is.

Mivel általános jelenség, hogy az évek folyamán egyre nő bennünk a csalódottság, a kiábrándultság, az idegesség vagy akár az elfásultság, ezt szinte természetesnek, az élet rendjének is vesszük. Vannak a társadalom által elfogadott módok, amelyekkel a felhalmozódott negatív energiák nyomásától átmenetileg megkönnyebbülést nyerhetünk.

A kisgyermeket, akit megbántottak társai és sírva panaszolja nevelőjének, hogy mi történt, nem ritkán vigasztalnak ilyen, vagy hasonló mondattal: ”Ne sírj, gyere, veszünk egy fagyit, mindjárt jobb lesz!” A gyerek hüppögve nyalja a fagyit, finom és édes, átmenetileg meg is feledkezik a megbántottságáról, nem jobban, de máshogy érzi magát, és ha egy idő múlva megint eszébe jutna a történet, hát ezt hallhatja: ”Ugyan, ez már elmúlt, ne is törődj vele, a fagyi nagyon fincsi, nem?”

Életreszólóan beépítve a fontos információt, miszerint negatív érzelmeink például étellel kezelhetőek.

Felsorolunk néhány általánosan használt átmeneti energiafelszabadító módot:

  •          étel

  •          alkohol

  •          gyógyszerek

  •          munka

  •          sport

  •          vásárlás

  •          szex

  •          dühkinyilvánítás

Az átmeneti energiafelszabadító cselekvések közös nevezője, hogy időlegesen csökkentik a kellemetlen állapotot, de az alapproblémát nem oldják meg, és mivel újra és újra szükség van rájuk, szerencsétlen esetben romboló hatásúak is lehetnek. Az emberek többsége például tudja az alkoholt átmeneti energiafelszabadítóként használni néha, de vannak jó néhányan, akik alkoholistává válnak. Valaki megelégszik egy gesztenyepürével egy szakítás után, de a veszélyesen túlsúlyosak száma évről évre egyre növekszik. Egyre több az antidepresszáns gyógyszerekkel élők száma is, ahol nem mindig egy valódi klinikai depresszió az alapok, hiszen a feldolgozatlan gyász ”tünetei” nagyon sokban megegyeznek a kóros depresszió tüneteivel, és felnőttként a fagyi helyett: ”beveszünk egy tablettát, mindjárt jobb lesz” – módszert használjuk.

Forrás: Gyógyulás a Gyászból Magyar Központ

http://www.gyogyulasagyaszbol.hu/hu/atmeneti_hu.html

Gyógyulás a gyászból – Hogyan dolgozzuk fel szeretteink halálát, a válást és más fájdalmas veszteségeket? Russel Friedman, John W. James (Zafír Press, 2014)