Teremtés

 

lr-5949-2

A teremtésről

A minap láttam egy nagyon impulzív kisfilmet hazánk talán egyik legnépszerűbb motivációs trénerének szöveges alámondásával. A videó témája: ahogy érzed magad, amit érzel – azt teremted. Egy kicsit leakadtam a végére, mert ilyen felületes és sablonos semmit már rég láttam és hallottam. Illetve nem is. Általában azt tapasztalom, hogy a legtöbben az én „szakmámban” hasonlóképpen adják át az instant bölcsességet. Pont ezért írok ma a teremtésről úgy, hogy közben nagyon igyekszem nem sablonokat használni.

Nem kifejezetten a fiatalember, inkább a jelenség és a közvetített üzenet tette be a kaput. Értem én, hogy az embernek el kell magyarázni valahogy, hogy vállaljon felelősséget az életéért, amivel nem is tudok vitába szállni, de komolyan megkérdezem, hogy változott bárkinek is az élete, az érzete gyökeresen attól, hogy pusztán a tükrét telefirkálta, ragasztgatta mindenféle bátorító és motiváló idézettel? A legnagyobb problémát számomra az okozza az ilyesfajta művekkel, hogy úgy tűnik, elmagyarázni a hatásmechanizmust nem szükségszerű, az annál inkább, hogy elhitesse veled, kaptál valamit, hogy elhidd, csak néhány apróság és a felfordult életed máris sínre kerül. Sőt, még jobbat mondok: kiteljesedik. Ha ez működne a nagy többségnél, akkor az Univerzum tele lenne vidám, mosolygós, konstruktív, bizalommal teli emberrel.

Természetesen mindezek után komolyan elgondolkodtam, hogy a mai rohanó világunkban és szorongó, elkeseredett országunkban az komolyan vehető tanács-e, hogy már a gondolatnál állítsd meg a depi-cunamit vagy a düh-tornádót és akkor majd nem jelenik meg az érzelem sem, ergo kisüt a nap és csiripelnek a madarak abban a szobában, ahol éppen vagy, mert egyébként, ha eddig nem tudtad volna, ez így működik?

Változtasd meg a környezeted, figyeld az érzelmeket, mert az az indikátor és már tudod is, mit kell tenned, nézd meg, válogasd meg, hogy kikkel vagy körül véve!” Ez volt a tanács és általában ilyenekkel és ehhez hasonlókkal találkozom. És akitől érkezik mindez – természetesen az örök mosoly országából jött, hogy mindezt megossza velünk.

De honnan tudom, hogy mit kell tennem? És most akkor mit csináljaaak???? Még mindig nem értem…„ Naponta találkozom ezzel a kérdéssel. Tudom, hogy ez korántsem ilyen egyszerű.

De mi is a teremtés tulajdonképpen? Az én értelmezésemben az valami mást jelent: nem feltétlenül nagy házat, jobban fizető munkahelyet, barátot/nőt és még sorolhatnám, érted szerintem, hogy miről beszélek. Ez nem lehet cél, ez pusztán következménye valaminek, amit teremtettél, és most tovább is megyek: ami vagy, hiszen önmagadat látod viszont a világban – nem pusztán az érzelmi világodat. ALÁHÚZVA!

Folyamatosan teremtesz, előállítasz: sejtet, hormont, gondolatot, érzelmet, mozdulatot, hangot, egy terméket, ebédet és hogy folytassam, érintesz és így már másokban is előállítasz, teremtesz: sejtet, hormont, gondolatot….. stb. Teremtesz, teremtünk – mi együtt a saját és a közös világunkat egyaránt. Teremtődtél, teremtődsz…. Innen kezd igazán izgalmassá válni a téma.

Ahogy én „látom”: van tudatos és van nem tudatos teremtés. Szerintem a tudattalanod képletének megismerésén, megélésén és elfogadásán keresztül vezet az út a megértéshez és ahhoz, hogyan teremts tudatosan. Természetesen a testet nem hagyjuk, nem hagyhatod ki a buliból!

Legyen igényed arra és kezdd el úgy, hogy megválogatod, mivel és kikkel táplálod magad. Igen, nagyon fontos, hogy mit eszel, mit iszol, milyen hobbid van, milyen gondolatokkal, milyen érzelmekkel és milyen emberekkel „táplálod” magad. Mert ezt kezdetben könnyebb megváltoztatnod, mint az outputot. Legyen igényed arra, hogy megismered a saját működésed. Tehát kezdd itt, ennél a pontnál. Ehhez kell önfegyelem, hit, kitartás és ha tényleg megroggyantál rendesen, utána már jöhet az összetartozás és a szeretet fíling, közben tuti, hogy csak imádkozol, hogy kerülj már ki belőle valahogy. Mert, ha nem így lenne, akkor – már bocsánat -, de ez lenne a tipikus „szarból várat építünk” jelenség. Ez vonatkozik a fizikai, érzelmi, lelki, szellemi, testi és az összes többi zónádra egyaránt. Ezért dolgozom én a testtel is. Mert igazán megérteni a teremtés folyamatát nem tudod pusztán az elméddel. És racionalizálni az érzelmi világodat sem fogod tudni.

Minden ilyen motivációs kisfilmnek van létjogosultsága és értelme, ha valóban kilök téged abból a komfort zónából, amiben vagy és valódi cselekvésre bír – nem csak az egódat lakatod jól azzal, hogy annak megtekintésével, egy tanfolyammal, egy könyvvel elhiszed, már tettél is magadért. Általában az itt felsoroltak közben és után az emberek jobban is érzik magukat. Paffff! Pedig nem kellene…

Mert, ha ez így van, valójában nem lépted át a határaidat, de lehet, hogy még nem is feszegetted. Ha eddig is működött az anyagi világban a teremtésed, akkor nem ott van a bibi. A változás – teremtés onnan tudod, hogy kezd működni, ha taknyod-nyálad folyik – akár átvitt értelemben is, úgy megborulsz. Ennek van hatása és értelme. Persze, annak is csak akkor, ha ezek a tisztulás, a fájdalmas megnyílás, átfordulás könnyei és nem az ellenálláséi. Nálam már jóval korábban Murakami is megmondta: „A fájdalom szükségszerű, de szenvedni nem muszáj.” Az ego trükkös, ezért mindenkinek tanácsolom, hogy kössön vele békét és együttműködési szerződést. Máskülönben tombol és toporzékol, szabotál…

Tehát az első, hogy ha nem tetszik, amit látsz magad körül, akkor befelé figyelj és dolgozz, ne kifelé – a világ felé! Használd a tested, kérdezz másoktól és vágj bele bármibe, ami más, mint a számodra megszokott. Önmagadat vizsgáld eközben és ne félj!

Félelemből nem lehet teremteni. A legalacsonyabb szintű rezgés, blokkol. Ha ezt érzed, ha szorongsz, ha lebénulsz szitukban, mindenképpen kérj segítséget! Ezt már minden vendégem kórusban kántálja. Pedig a legtöbben már tudják milyen a pokol feneke, tudják, milyen lejönni a szerről, de már nem félnek kérdezni, kérni – és ami szerintem a legnagyobb haladás – nem félnek ÉLNI.

Itt kezdődik valahol – talán már érted, miért használom így – a tudatos teremtés, melyhez a kalandos önismereten át vezet az út.

Köszönöm a figyelmed.

 

Rostás Anita

Budapest, 2017. 05. 04.